MÁR VÁRTAM EZT A NAPOT
Szorongással és idegeskedéssel teli hét áll a hátam mögöttem. Kicsit ideges voltam a mai napot illetően, mivel állásinterjúra mentem, és mindenképp első akartam lenni, mivel itt a sorrend számított a munkáltatónak Szerencsére első is lettem. Na de később visszatérek erre.
Egyébként jó kis hét volt ez, elmentünk a papámmal bevásárolni a TESCO-ba. Voltunk hétfőn a párommal motorozni. Csütörtökön, azaz tegnap egy programon vettem részt, csak tájékoztatás volt, majd lesz egy elbeszélgetés később, ha addigra lesz munkám, akkor nem élek a lehetőségeikkel, mert akkor már dolgozom. Ettől is kicsit frusztrált voltam, mivel időre odamentem, ám a termet nem találtam... Mentem az információs hölgyhöz, hát ő semmit nem tud. Beküldött egy ajtón, hogy ott érdeklődjek, de szerencsére nem kellett, mert itt már megtaláltam a helyszínt.. eldugottabb már nem is lehetett volna. Kb. 30 perc lehetett a tájékoztatás, 45 perc múlva én már itthon is voltam.
Ma kis gyomorideggel keltem, persze, hogy ideges és izgul az ember, amikor állásinterjúra készül, főleg, ha nagyon nagyon hajt az állásra. Már pedig nekem az a munka KELL!! és kész.. Ettől függetlenül ha nem tartanak alkalmasnak, úgysem engem vesznek fel, de reménykedni lehet.
Azért is reménykedem, mert sikerült a legelsőnek lennem, és ez fontos szempont volt a munkáltatónak, valamint kiderült, hogy a mai nap folyamán a másik ott dolgozó hölgy is felmond, így nem 1, hanem máris 2 fő szükséges az üzletbe. Remélem én leszek az egyik :) Kívánjatok sok szerencsét, holnap minden kiderül.
Most megyek tornázni.
Legyen szép a napotok, sziasztok! :))
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
... Vissza